"Tatjana sms-e" (Anyegin-szakkör)

Beindítottunk egy új szakkört szerda esténként:
 "Tatjana sms-e" (Anyegin-szakkör)

Miről szól ez a szakkör?
Tatjanáról és Anyeginről, Szentpétervárról és a XIX. századi Oroszországról, a romantika koráról, Puskinról; híres szerelmesekről (magyar- és világirodalom; magyar és egyetemes történelem); híres levelekről; szerelmesek levelezéséről. Beszélgetünk, elemzünk, gondolkodunk, könyv- és filmrészleteket  tekintünk át. Keressük a képzőművészet kapcsolódó műveit... stb.

Januárban tanultunk Puskinról, s halhatatlan művéről az Anyeginről. Többek közt Tatjana levelét is elemeztük, ami után mindenki írt egy-egy szerelmes sms-t. Amit egy mai szerelmes kaphatna/írhatna, így a XXI. században. A Tatjana és Anyegin közti (tragikus) szerelem adta a mintát. Íme a fiúk "levelei":
 (Mindenki válogathat kedvére. Néhol a stílus talán kevésbé lenyűgöző, de fiaink szerint most ez a "trendi"!)

„Tatjana SMS-e”

Я пишу вам смс
Существует не одна, кроме тебя
Мне очень понравилось мое сердце ваше
Я люблю тебя, моя судьба в ваших руках,
Татьяна

(Én írok sms-t Neked
Rajtad kívül senkim sincsen
Tiéd szívem Téged szeret
Szeretlek- sorsom kezedben-
Tatjana)  <---Előző versszak fordítása !

Mikor elöször pillantottalak

Torkomban elakadtak a szavak

Szelíd voltál voltál mint a patak

Mégis én forrónak láttalak

Érzéseim támadtak, mind vadak

Most is élnek heves

Azt kívánom szeress!

SMS Tatjanak

+láttalak és asszem beléd estem :) Nem tom te,h érzel. Nem votál

a pályán L úgy dönt., h. akk. megírom ,h +szerettelek :P Ezt nem is

merem végig futni,mer nem is bizt. ,h érteném.:()

UI:ha te is így érzel akk. gyere a moziba.

Tudom, hogy szégyen kimondani érzéseimet, de én szeretlek téged Andi. Rajongok mindenért, amit csinálsz, szeretem nézni ahogy a hajadba kap a szél, szeretem ahogy rám nézel, egyszóval mindent szeretek ami veled kapcsolatos.  Hatalmadba kerítettél, csak a tied vagyok, azt csinálsz velem amit csak akarsz. Ha te is így érzel irántam, kérlek írj vissza.

Kedves Tatjana, le kell írnom ,hogy szeretlek!

Féltem nyíltan kimondani, ezért írok sms t.

Legyünk egy pár mint két kicsi lego!

Mással úgysem járnék, csak veled!

Ha te nem így érzel, tartsd tiszteletben az én érzéseimet!

Szerelmed:

XY

6 éve durván visszautasítottalak, mert egy kis hülye óvodás voltam egy komoly kapcsolathoz, de most már minden vágyam csak az, hogy veled lehessek. Légyszi, ne utasíts vissza.

A szerelmesek TOP 10-esébe beállunk,

Ott a földi terheket lerázzuk,

S csak egymást imádjuk.

Ám ígérem szörnyű favicceimet elhagyom

Amit nekem tanított a mentorom.

A  gyöngyszem töriszakos irodalomtanár

Horváth Tamásról beszélek ám !

Visszatérve szerelmünkhüz!

Mikor veled vagyok olyan mint a csillagok közt.

Rádöbbentem arra, hogy mennyire félreléptem, amikor elutasítottam a leveled és a közeledésed. Azóta is, átkozom azt a percet, órát, s napot, amikor elvesztettem a fejem. Mindez még Lenszkij halálát is magával hozta, amit én követtem el. Folyton te jársz a fejemben és nem bírok tőled elszakadni, nem bírok nélküled élni. Senkit nem szerettem még ennyire, mint most téged. Azóta is egyedül élek, amióta meghalt apám, s nagybátyám. Unalmas az életem, semmi változatosság nincs, csak te vagy nekem a fontos. Érted látom csak értelmét az életemnek!

Drága Tatjána

Figyelmemet erősen felkelté kegyed szépsége és kifogástalan megjelenése . Szívem azóta tűzben ég, mióta először megláttam a .Azóta a korom elvakít, s mámor füstje szédít . Mások lettek az éjszakák és a nappalok, mert jelenléte  nélkül csak rab vagyok . Rab, de nem is akármilyen rab kit önön vétkei miatt lánc ölel, hanem kit a remény s vágy  hamvaszt el. A várakozás megőrjít!  Kérem, szándékát tisztán mondja el, hisz az enyémet itt róttam fel, s ha ez mindent nem mond el majd a szív tettekkel felel. Hallottam más férfiról kit magáénak tekint, de várjon! Nem ismeri még Anyegint, kinek esze arra int, hogy ne ismerje a házas kínt. Félre ne értse kín az arával, hanem az ifjonc nem bír még magával. De nem kertelek tovább, eljöhetne velem a bálba, s az én sorsom is meg lenne áldva

Szeretettel : Yuri 

Lenne kedved találkozni

mondani szeretnék valamit

Jobb lenne szóban megbeszélni

de rövidebben mostan itt

szívemről és érzéseimről

magam így nem tudom kifejezni

Gondolataim elzárása megöl

kiöntöm szavaim olvasni

Fussunk össze holnap délben

megvárlak én odakinn.

Szia!

Csak azért írok, hogy megmondjam, hogy mennyire szép vagy és nekem tetszel, és szeretnélek elhívni egy randira, remélem elfogadod. 

Ohh Sexy Lady!

Lenyűgöz a szemed a hajad a hasad a lábad, gyönyörű vagy, mert gyönyörű a tested ha nem vagy velem akkor nem jó az este. Ha így fekszem úgy se jó, ha úgy fekszem így se jó, keresztben se jó, hosszában se jó, nélküled túl nagy az ágy ez az én nagy problémám. 

Én írok sms-t neked
fogadd el szerelmemet.
Nem bírom ki nélküled,
kérlek, találkozhassak veled.
TA

Kedves Agyegin! Nagyon hiányzol, összefuthatnánk valamikor! Mindig rólad álmodozom, nem tudlak soha elfelejteni. Mostanában nagyon sok dolgom van,ezért nem igazán érek rá. Egyezzünk meg egy időpontban és akkor meghívlak mondjuk egy kávézóba. Elmehetünk moziba vagy akárhova, ahová csak szeretnél. Amúgy hogy vagy mostanság? Remélem, minden rendben van. Nagyon vigyázz magadra, várom a válaszod és a találkozást! J

Puszi:Tatjana

Kedves Anyegin!

Első pillantásod òta
szívem tüze fel-fellobban
olthatatlan vàgyat érzek
szerelmeddel tompìtsd kèrlek!
Két szemed ùgy ragyog
hogy leborulhatnak az angyalok
neked adom magam egészen
szívem-lelkem ne tépd el!
Szerelmeddel fonj körül
látásodra az ég is felderül!
Vàlaszodat epedve vàrom
csak te vagy már minden àlmom.

Tatjana

"Tatjana sms-e" (Anyegin-szakkör)

4. óra:
3. óra: Puskin: Anyegin (bevezetés)
         - híres szerelmesek: Trisztán és Izolda
              Pierre Abélard és Héloïse
2. óra: Híres szerelmesek (köztük: Tatjana és Anyegin)
         - híres szerelmes levelek az irodalomban         /febr. 13./
1. óra: Martha Fiennes: Onegin/Anyegin (1999); filmelemzés
0. óra:  "Tatjana levele" (és "Tatjana sms-e")

TATJANA LEVELE ANYEGINHOZ

Én írok levelet magának -
Kell több? Nem mond ez eleget?
Méltán tarthatja hát jogának,
Hogy most megvessen engemet.
De ha sorsom panasz-szavának
Szívében egy csepp hely marad,
Nem fordul el, visszhangot ad.
Hallgattam eddig, szólni féltem,
És higgye el, hogy szégyenem
Nem tudta volna meg sosem,
Amíg titokban azt reméltem,
Hogy lesz falunkban alkalom,
S hetenként egyszer láthatom;
Csak hogy halljam szavát, bevallom,
Szóljak magához, s azután
Mind egyre gondoljak csupán,
Éjjel-nappal, míg újra hallom.
Mondják, untatja kis falunk,
A társaságokat kerüli,
Mi csillogtatni nem tudunk,
De úgy tudtunk jöttén örülni.

Miért jött el? Békességesen
Rejtőzve mély vidéki csendbe,
Tán meg sem ismerem sosem,
S a kínt sem, mely betört szívembe;
Tudatlan lelkem láza rendre
Enyhülne tán s leszállana,
S akit szívem kíván, kivárva,
Lennék örök hűségű párja
S családnak élő, jó anya.

Másé!... A földön senki sincsen,
Kinek lekötném szívemet.
Ezt így rendelte fenn az Isten...
Tied szívem, téged szeret!
Ó, tudtam én, el fogsz te jönni,
Zálog volt erre életem;
Az égieknek kell köszönni,
Hogy sírig őrzőm vagy nekem...
Rég álomhős vagy éjjelemben,
Látatlan is kedveltelek,

Bűvöltek a csodás szemek,
Rég zeng hangod zenéje bennem...
Nem álom volt, színezgető!
Beléptél, s ájulásba hullva,
Majd meglobbanva és kigyúlva
Szívem rád ismert: ő az, ő!
Nem a te hangod szólt-e újra,
Ha egy-egy csendes, bús napon
Ínséges szívekhez simulva
Vagy imádságban leborulva
Altattam égő bánatom?
Nem te vagy itt árnyék-alakban,
S nézel reám e pillanatban
Az áttetsző homályon át?
Nem te hajolsz párnámra éjjel,
Suttogsz: szerelemmel, reménnyel
Enyhíted lelkem bánatát?
Ki vagy? Őrangyal vagy te, féltőm?
Vagy ártóm és gonosz kisértőm?
Döntsd el hamar, hogy lássak itt.
Lelkem talán csak vágya csalja,
Tapasztalatlanság vakít,
S az égi kéz másként akarja...
Hát jó. Sorsom gyanútlanul
Gyónásommal kezedbe tettem,
Előtted könnyem hullva hull,
Könyörgök: védj, őrködj felettem...
Gondold el, mily magam vagyok,
Nincs egy megértő lelki társam,
Így élek néma tompulásban,
Én itt csak elpusztulhatok.
Várlak: emeld fel árva lelkem,
Nézz biztatón, ne adj te mást -
Vagy tépd szét ezt az álmodást
Kemény szóval. Megérdemeltem.

Végzem! Átfutni nem merem,
Megöl a félelem s a szégyen,
De jelleme kezes nekem,
Bízom: a sorsom van kezében...

(Puskin: Anyegin; 3. fejezet; 31. vsz.)

- fordította: Áprily Lajos

ANYEGIN LEVELE TATJANÁHOZ

Tudom, megsérti most magát
Fájdalmas titkom vallomása.
Szemének büszke, nyílt vonása
Mily megvetésbe fordul át!
Mit akarok? Mi cél vezethet,
Hogy így feltárom lelkemet?
Csak arra lesz ok, hogy nevethet,
S ki is csúfol majd, meglehet.
Megláttam egyszer lánykorában
Egy szikra vonzalmat magában,
De hinni nem mertem neki.
S nem szép szokás szerint feleltem:
Féltem, szabadságát a lelkem
- Bár untam - elveszítheti.
S közénk állt még egy gyászos óra...
Lenszkij bús áldozatja lett...
Eltéptem szívem, veszte óta,
Mindentől, mit kedvelhetett;
Függetlenül, mástól nem értve,
Azt hittem, kárpótlás nekem
A csend s szabadság. Istenem!
Tévedtem s megbűnhödtem érte!

Követni mindenütt magát,
Mozdulatát kísérni szemmel,
Nézését fogni s mosolyát
Szerelmes-bús tekintetemmel,
Szavát hallgatva fogni fel,
Hogy tökéletesség a bája,
Lábánál kínban égni el...
Ez, ez a boldogság csodája!
Ettől megfoszt a sors. Vakon
Vánszorgok, látását remélve,
Oly drága órám és napom -
S amit kimért a sors szeszélye,
Vesztem, pazarlom életem,
Mert súlya úgyis unt nekem.
Tudom: sok évre nem születtem,
De hogy toldozgassam korom,
Reggel hinnem kell rendületlen,
Hogy aznap látom, asszonyom...

Félek, szerény kérő szavakban
Szigorú szemmel mást se lát,
Csak gyűlölt cselt gyónás alakban -
Már hallom is feddő szavát.

Ha tudná, mit jelent epedve
Szomjazni, míg a vágy hevit,
Lobogni s hűs eszünk követve
Csitítni vérünk lángjait,
Vágyódni, hogy térdét öleljem,
Lábánál sírva vallani,
Kérést, gyónást, panaszt: a lelkem
Minden szavát kimondani -
S tüzem színlelt közönybe zárva
Fegyelmezni szemem, szavam,
Csevegve tettetni magam,
S vidám szemmel nézni magára!...

Mindegy. Szívemmel szállni szembe
Nincs több erőm már, lankadok;
Eldőlt: hatalmában vagyok,
Beletörődtem végzetembe.

(Puskin: Anyegin; 8. fejezet; 32. vsz.)

- fordította: Áprily Lajos