Hetedik művészet (84.)

Káel Csaba: Bánk bán (2002) c. operafilm

 

BÁNK BÁN

Erkel Ferenc operája

Katona József drámája alapján

(szövegkönyv: Egressy Béni)

ősbemutató: 1861. márc. 9. (Nemzeti Színház)

BORDAL

Ha férfi lelkedet
Egy hölgyre föltevéd
S az üdvösségedet
Könnyelműn tépi szét;
Hazug szemében hord mosolyt
És átkozott könyűt,
Míg az szívedbe vágyat olt,
Ez égő sebet üt.

Gondold meg és igyál!
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
s marad, mi volt, a puszta lég.
S marad, mi volt, a puszta lég.

Igyál! Igyál! Igyál!

Eloszlik, mint a buborék,
s marad, mi volt, a puszta lég.
S marad, mi volt, a puszta lég.

Ha bánat és a bor
Agyadban frigyre lép,
Lassanként földerül
Az életpuszta kép,
Gondolj merészet és nagyot,
És tedd rá éltedet!
Nincs veszve bármi sors alatt,
Ki el nem csüggedett.

Gondold meg, és igyál!
Örökké a világ sem áll;
De amíg áll és amíg él,
ront vagy javít, de nem henyél.
Ront vagy javít, de nem henyél.

Igyál! Igyál! Igyál!

De amíg áll és amíg él,
ront vagy javít, de nem henyél.
Ront vagy javít, de nem henyél.  

HAZÁM, HAZÁM…

Mint száműzött, ki vándorol
A sűrű éjen át,
S vad förgetegben nem lelé
Vezérlő csillagát,
Az emberszív is úgy bolyong,
Oly egyes-egyedül,
Úgy tépi künn az orkán,
Mint az önvád itt belül.
Csak egy nagy érzés éltetett
Sok gond és gyász alatt,
Hogy szent hazám és hős nevem
Szeplőtlen megmarad.
Most mind a kettő orvosra vár,
S míg itt töprenkedem,
Hazám borítja szemfödél
S elvész becsületem!

Hazám, hazám, te mindenem!
Tudom, hogy mindenem neked köszönhetem.
Arany mezők, ezüst folyók,
Hős vértől ázottak, könnytől áradók.
Sajgó sebét felejti Bánk,
Zokog, de szolgálja népe szent javát.

Magyar hazám, te mindenem!
Te érted bátran meghalok,
Te Szent Magyar hazám!